A Montessori-pedagógia alkalmazása

Maria Montessori, olasz nemzetiségű orvos, pedagógus, pszichológus, nevelési és oktatási módszerét Magyarországon először az 1920-as években kezdték bevezetni és alkalmazni elsősorban az óvodai nevelésben. Széles körű elterjedését hazánkban a II. világháború és a szocializmus bevezetése akadályozta meg. A rendszerváltás után, mint alternatív pedagógiai módszer kezdett újra ismertté válni.

Akikre támaszkodunk a nevelésben: Don Bosco, Meixner, Montessori

A hagyományos poroszos oktatás megújulásának szükségességét már régóta érzik a pedagógusok. Napjaink rohanó világában a tanítási és nevelési módszerek megújítása egyre inkább elengedhetetlen. Iskolánk számára nagyon fontos, hogy a legcélravezetőbb módszerekkel tanítsa a nálunk tanuló gyermekeket. Ezért Don Bosco megelőző módszerével nevelünk, és Meixner Ildikó útmutatása szerint tanítjuk az írás-olvasást. Mivel Don Bosco, Montessori és Meixner is életükben, tevékenységükben is hasonlót alkottak, nem nehéz ezeket a módszereket összekapcsolni. Összhangban a meglevőkkel mi egy jól bevált és kipróbált, más országokban nagy hagyományokkal rendelkező módszert kezdtünk el újra bevezetni. Alsós pedagógusaink megismerték Montessori pedagógiáját, s elvégezték e módszer alkalmazásához szükséges továbbképzést, annak érdekében, hogy minél hatékonyabban, eredményesebben taníthassuk a ránk bízott gyermekeket. Igyekszünk szem előtt tartani Maria Montessori fő gondolatait.

Alapelvek, beszélgetőkör

Minden gyerek jó valamiben, mindenki kapott valamilyen talentumot Istentől. Segítsük a gyengébbeket! Legyünk toleránsak! Minden iskolában fontosak az előbb leírtak, de Montessorinál még nagyobb hangsúlyt kapnak! A heti egy alkalommal órarendbe épített Beszélgető kör alkalmat ad a csend gyakorlására. Hívózenére a gyerekek csendben a földre rajzolt kör körül helyezkedve ülnek le. A gyerekek becsukják a szemüket „hallgatják” a csendet. Ez mindig nagy élmény, megtapasztalni, hogy teljes csend nincs. Adott ideig figyelünk, majd megbeszéljük, hogy mit hallottunk, (zajokat, saját szívverésünket, lélegzésünket), illetve, hogy sikerült-e egyáltalán koncentrálni. Meghallanak olyan finom zörejeket is, amelyeket a mindennapi élet során nem vesznek észre. A mai kor gyermekei szinte képtelenek a csendre. Zavarja őket, mert megszokták, hogy valami mindig megy körülöttük, a rádió, a tv és egyéb zenelejátszó eszközök. Majd türelmesen, egymásra figyelve mondjuk el gondolatainkat akár a hétvégéről vagy bármilyen más témáról. Ennek a foglalkozásnak a része a vonalon járás is, mely nagyon sokféle alakzatban és módon történhet. Az egyensúlyozás, az egyensúly megtartása igen komoly feladat, mely sok más egyéb készséget és képességet is fejleszt. Minél kisebbek, annál nehezebb az egyensúly megtartása, a mozgás koordinálása, a harmonikus, összerendezett mozgás elérése. Ezt nehezíteni, izgalmasabbá tenni különféle tárgyak körbevitelével lehet. Például ha vízzel teli poharat, kis csengőt adunk a kezükbe, vagy egy babzsákot, könyvet a fejükre. Eredménye saját testük tudatosítása, a koncentráció által elért belső nyugalom megismerése. Ezek a csendgyakorlatok biztosítják a nap során más tevékenységeknél is a csendes, fegyelmezett munkát. A mi iskolánkban minden nap imával kezdődik. Ez már önmagában feltételezi a csendet és az elmélyülést. De az is igaz, hogy ez nem megy könnyen. Állandóan gyakorolni kell, mert ez az imának, az Istennel való kapcsolattartásnak a kiinduló pontja is.

Montessori és a vallás

Montessori vallásértelmezése nagyon közel áll Don Boscóhoz. A kicsinyek méretéhez igazított „Gyermekek Temploma” fontos részét képezte pedagógiájának. Ide bármikor betérhettek a gyermekek, és ők is tartották rendben. Külön könyvet is szentelt a vallásos nevelésnek (The Child in he Church 1929). Célja a vallást, mint örömforrást bevinni az életükbe. Don Bosco az Oratórium létrehozásával tudta ezeket a célokat elérni. Őt is mindig körülvették a gyerekek, akik nagyon szerették és örömmel dolgoztak vele együtt. A Montessori-pedagógia hatékonyságát a legújabb pszichológiai és pedagógiai kutatások is igazolják, így elterjedésének növekedése a világon és hazánkban is érzékelhető, időt álló, minden korban alkalmazható. Pedagógiájának középpontjában a gyermek mélységes szeretete áll. Módszerének kidolgozása előtt alaposan megismerte és megfigyelte a gyermekeket.

Segíts, hogy magam csinálhassam!

„A gyermek a legtökéletesebb teremtmény, mert egyedül ő tudja megalkotni saját egyéniségét. A gyermek lágy viaszhoz vagy fehér papírhoz hasonló, ahová magának a gyermeknek kell bevésnie a képzeteket.” De úgy vélte, nemcsak a szülői gondoskodás hiánya, hanem a túlzott gondoskodás és irányítás is káros. A gyermeket nem kicsinyített felnőttnek, hanem önálló személyiségnek tekintette. Hitte, hogy a gyermek érdeklődése olyan motiváló erő, ami cselekvésre ösztönöz. Ha belső késztetése van a világ megismerésére, öröme megmarad a tanulásban, és a lehető legmagasabb szintű teljesítményre is képes önállóan. ”Segíts, hogy magam csinálhassam!”- Ezen alapul a módszer legfőbb, központi gondolata. A szabadságnak a munkában addig van értelme, amíg a gyermek saját korának és fejlettségi szintjének megfelelő eszközökkel tevékenykedik. „Szabadságot adni munkaalkalom nélkül értelmetlen lenne, mert a munkaalkalom nélkül szabadjára engedett gyermek éppúgy tönkremegy szellemileg, mint ahogy az újszülött éhen hal, ha nem táplálják.” „Arra taníts, hogy önálló lehessek, hogy büszke lehessek magamra! Hogy elgondolkozzam rajta, hogy képessé váljak rá, hogy eldönthessem, hogy véghez vigyem. Én magam! Mert ez az út vezet el a gyermeki lét végső céljához a boldog felnőttséghez!” Minden gyerek értékes és minden gyerek fejleszthető. Arra kell törekednünk, hogy a gyerekek képességeit maximálisan fejlesszük. Mindez a Montessori-eszközök segítségével történik, amelyek használatával „játék” közben, szinte észrevétlenül tanulhatnak. Hiszen Montessori szerint igaz tudást csak saját tevékenység útján lehet szerezni. Az eszközök használatát igyekszünk „becsempészni” a tanítási órákba, illetve a délutáni szabadidőbe. Ezek lehetővé teszik, hogy minden gyerek saját tempójának megfelelően haladhasson, így nem lehet kudarcélménye.