Régi diákjaink is a Don Boscóba hozzák iskolába a gyermekeiket. Ludmány Rékával és Ludmány Jánossal Vörös-Németh Rita tanítónő beszélgetett. Érdekesség, hogy János testvére, Panni néni iskolánk pedagógusa (most babázik otthon) és gyermekeik unokatestvérei is boscós diákok. Kik voltak az osztályfőnökeitek, amikor a Boscóba jártatok?
Réka: Alsóban Pálos Ildikó és Szebényi Enikő néni, felsőben Kriesch Erzsi néni. (Nyugodjon békében. Nagyon szerettem, megrendített ez a friss hír.)
János: Nekem alsó tagozatban Annamária néni és Etelka néni (sokan Tuci néninek ismerték) voltak az osztályfőnökeim, felső tagozatban pedig Detti néni és Kriesch Erzsi néni.
Nagyobbik gyermeketek is ide jár Szebényi Enikő nénihez. Nektek szempont volt, hogy egy már általatok ismert pedagógushoz irassátok Luca lányotokat?
Réka: Nekem igen, de tulajdonképpen csak azért, mert mert Enikő néni volt alsó tagozatban a saját osztályfőnököm, és így tudtam, hogy őt szeretném Lucának, ha egy mód van rá. Ha nem ő lett volna is, nyugodt lettem volna, hogy jó kezekbe kerül.
János: Én úgy voltam ezzel a kérdéssel, hogy csak jó helyre kerülhet.
Hol tanultatok tovább a Don Bosco iskola után?
Réka: Én a Budai Ciszterci Szt Imre Gimibe mentem 8. után, aztán az ELTE TTK-n végeztem Ökológusként, illetve gyógypedagógiai irányú végzettséget is szereztem, de mivel vállalkozást vezetek, így ez a folyamat sosem záródik le, folyamatosan képzem magam.
János: Én zenei vonalon mentem tovább a Weiner Leó Szakgimnáziumba, azután a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, közben a Salzburgi Universität Mozarteum is tanultam, végül a budapesti Zeneakadémián diplomáztam, majd doktoráltam.
Nagy előnye iskolánknak, hogy helyben van a zeneiskola is. Jól tudom János, te is itt tanítasz helyben?
János: Igen, de ez egy teljesen véletlen egybeesés. Diplomaszerzésem után 5 évig már Weineres tanár voltam, utána 8 évig vidéken laktunk. A történések úgy hozták, hogy visszaköltöztünk a fővárosba és visszakerültem a Weinerbe és akkor pont a Don Boscoban volt rám szükség. Azóta itt és egy másik kerületi iskolában tanítok zongorát.
Milyen jó dolgokra emlékeztek vissza a sulis éveitekből?
Réka: Mivel 8 évig jártam ide, nehéz lenne kiemelni néhányat. Én önmagában azt szerettem leginkább, hogy itt otthon érezhettem magam minden nap. Csaknem 25 éve biztos más volt, mint most, de az egészen biztos, hogy családias volt a légkör, és ez nem változott azóta sem! Szerettem a jeles napokat megélni Don Boscósként, mindig egy nagy élménynek éltem meg ezeket. Emlékszem, amikor Enikő nénivel a Jótékonyságira készültünk, és berbécs voltam az egyik darabban. Nagyon izgultam, mivel ez volt az első fellépésünk, de olyan magabiztosságot ás lazaságot árasztott Enikő néni, hogy átragadt rám, és élveztem a szereplést. Aztán nyolcadikig mindig imádtam már a Jótékonyságikon fellépni. Mégis, életem legszebb évei a 12 tanévből az felsőben voltak, Kriesch Erzsi néni és Klári néni (előző igazgató) osztályában. Erzsi néni - jó értelemben véve - nem egy hétköznapi tanár volt. Ő elsősorban az életre nevelt a saját módján.A magyar órákon mindig hozott egy-egy történetet az életéből vagy a nagyvilág mélyebb dolgairól nekünk, amikről máshol nem biztos, hogy szó esett volna. Rendkívül karakteres és ambíciózus nő volt, aki úgy összetartotta az osztályt, hogy bármire képesek voltunk együtt fiúk-lányok. Ha kellett, bárkivel szemben érvényesítette az osztály érdekeit, és mindig bebizonyította, hogy mi vagyunk az elsők számára. Tördelte az egónkat, ha kellett, de megerősített, ha arra volt szükség. Ez akaratlanul is egy biztonságot adott nekem, mert figyelt ránk. Olyan komoly színdarabokkal készült minden Jótékonyságira velünk, hogy azt nem lehetett nem maximális odaadással előadni. Ilyen emlékezetes Est volt a Don Bosco életéről szóló színdarab, és az, amikor a teljes felső tagozattal képes volt elénekeltetni igen jól a Carmina Buránát! Rengett az az Ó, Fortuna! Szót ejthetnék a szuper osztálytáborokról, a "mi templomunk" és az osztály kapcsolatáról, a papírgyűjtésekről, a felsős bulikról, Hollai Antal atya és a fiúk csibész, de sajátságos kapcsolatáról, a roráték utáni utánozhatatlan feelingű agapékról, de nem lenne vége az emlékezésnek. Szerettem, hogy olyan sokféle gyerek járt (akkor) a Boscoba, de mind egységben voltunk.
János: Nekem elsősorban a táborok jutnak eszembe, mint például a szánkótáborok az erdei iskolák és a nyári táborok, de sok vidámság napjára is visszaemlékszem, ahol gyerekként nagyon jól éreztem magam. Jók voltak a tanár-diák focimeccsek, ahol általában laposra vertek minket a tanárok, de küzdöttünk, ahogy tudtunk. Jó közösség volt, nem csak az osztályban, hanem az egész iskolában ismertük egymást. Nagyon érdekes érzés most itt az iskolában a “másik oldalon” lenni, azaz tanárként jelen lenni az iskolai életben, még ha nem is a Don Bosco tanári karának vagyok a tagja. Nagyon örülök, hogy most a gyermekünk is része lehet ennek az élménynek.
A beszélgetést Vörös-Németh Rita készítette.

Kik voltak az osztályfőnökeid itt a Don Bosco-ban?
Alsóban Bathóné Békefi Annamária és Vass Rezsőné Etelka néni és felsőben Béla atya, Koblencz Attila bácsi.
Milyen élmények, emlékek kötnek az iskolához?
Sok kiránduláson és táborokban vettünk részt, amelyekre szívesen gondolok vissza. Etelka néni nyaranta Csókakőre a saját nyaralójához szervezett nekünk tábort, ahol nagyokat túráztunk és klassz programokon vettünk részt. ADVENTben volt verseny az osztályok között, hogy kik mennek legtöbbször Rorate misére és egy nagy táblán követhettük nyomon a verseny állását.
Van-e olyan program vagy hagyomány az iskolában, amelyen most a fiad is részt vesz, és amelyen annak idején te is részt vettél?
Nagyon szerettünk focizni, akár Béla atyával és Attila bácsival is. Már akkor is volt foci verseny az osztályok között, mint most a fiamnál a DON BOSCO KUPA. Ő és kis osztálytársai is nagyon várják ezeket a mérkőzéseket, ami májusban szokott lenni.
A Don Bosco után hol folytattad tanulmányaidat?
A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban tanultam tovább, majd a Budapesti Gazdasági Főiskolán diplomáztam.
Úgy tudjuk, hogy kisebbik gyermekedet is ide szeretnéd beíratni jövőre első osztályba. Mit gondolsz, miért érdemes egy szülőnek a Don Bosco iskolát választania a gyermeke számára?
Számunkra fontos a katolikus értékrend, hogy hasonló szellemiségű családok gyermekeivel együtt tanuljon gyermekünk. Don Bosco iskolában ezeket megkapjuk a szerető, figyelő pedagógusok tanítása mellett.
A beszélgetést Vörös-Németh Rita készítette.

Kik voltak az osztályfőnökeid mikor a Bosco-ba jártál?
Alsóban Nagyné Domonkos Judit néni és felsőben Goda Ricsi bácsi.
Milyen jó dolgokra emlékszel a suliból?
Alsó tagozatban szép emlékeim vannak a kirándulásokról Judit nénivel. Felső tagozaton több táborba mentünk, például Pálkövére. Amikor elballagtunk még akkor is visszajöhettünk SENIOR KIRÁNDULÁSRA szintén Pálkövére. Itt kísérő pedagógus volt Makrai Ákos is, akire szeretettel emlékszem. A mi osztályunk annyira összetartó volt, hogy Ricsi bácsi 50. és Ákos bácsi 40. szülinapján is részt vettünk. Ez a közösség azóta is megvan, többször jövünk össze egy-egy beszélgetésre.
Hol tanultál tovább a Don Bosco iskola után?
A József Attila Gimnáziumban érettségiztem, majd az Óbudai Egyetemen diplomáztam. Jelenleg jóga órákat tartok.
Miért hoztad ebbe az iskolába a gyermekedet, ahol a padot te is koptattad?
A közösség megtartó ereje nagyon fontos nekem és a férjemnek. Angliában végezte el Lili az első iskolai évét, mi vihettük volna angol intézménybe is itt Budapesten belül, de nem tettük. Szeretném, hogy a lányom is ilyen jó közegben tanuljon, ahol értéket közvetítenek. Ebben az iskolában nagyon színvonalas az oktatás, ez is fontos szerepet játszott, hogy Madárhegyről ide elhozzuk minden nap. Távlati terveink között szerepel, hogy kisebbik gyermekünk is -követve a családi hagyományt- a Don Bosco-ba jöjjön.
A beszélgetést Vörös-Németh Rita készítette.